Az otthon ma először akkor jutott eszembe, mikor A Márai-véletlen-t olvasva Márai Magyarország iránti honvágyáról írt, és elolvastam azt a szót, hogy Budapest.
A héten sok szépet láttam, és azon gondolkodtam, hogy engem mi marasztal itt annyira. Innsbruck annyival szebb és élhetőbb város, és nincs a világ másik végén. Igaz németül nem nagyon tudok, de ezt könnyedén lehet orvosolni. Aztán kezdtünk közeledni a határhoz, én meg már alig vártam, hogy újra magyar szavak vegyenek körül. Bár nagyon élvezem, ha 'külföldiül' kell kommunikálnom, de akkor is nagyon hiányzott. Átlépve a határt hamar sikerült találnunk egy magyar rádióállomást, ahonnan magunkba szívtunk egy pár hírmorzsát. Válság, belpolitikai viszályok... stb. igen, ez Magyarország. Aztán kaptam magyar szavakat, síkságot, autósokat, est magazint, gagyi magyar muzsikát, ismerős utakat, Dunát, meg hazai almás pitét. Most pedig itt ülök nyugodtan a monitor előtt és teljes mértékben átjár a fáradtság.
Újra itthon. Csak hogy tömören összefoglaljam a jelenállapotot. Holnap pedig meg kell ejtenem egy belvárosi mászkálást, mert már hiányzik.
