Vannak félelmeim. Az egyik az elhagyom, otthon hagyom, nem találom... és társai. Sokszor fordult már elő, hogy eltűnt valami. Volt hogy megtaláltam, volt hogy nem. Az egyik szerencsés esetem, mikor este kiszállva a kocsiból a ház előtt kerestem a kulcsom és azzal a lendülettel kirántottam az ugyanabban a fakkban lévő karkötőm. Másnap pakoltam ki a táskát, nem találtam. Kimentem a ház elé, hát ha ott van és ott volt.
Vannak például kevésbé szerencsés megmozdulásiam. Ma is épp egy ilyen történt velem. Ami mondjuk nem biztos, hogy csak az én hibám. Karácsonyra kapott Kicsi Rush elveszett.
Metrón szerencsétlenkedtem. Leszállás után egy hang felszólított, hogy kotorjam elő a bérletem. Az én extra vastag, meleg kabátomban ez a nem legegyszerűbb művelet, de eleget tettem a felszólításnak. Mozgólépcsőn álldogáltam, húztam be a táska cipzárját és csak azt veszem észre, hogy valami hiányzik. A kulcstartó meg van, de a bringa róla?! Az anyag és az erő harcában az erő nyert. Mentem egy kört a mozgólépcsőn, hátha meg lesz, de semmi. Valószínűleg a metrón maradt. Szóval ha valaki megtalálja bánjon vele szépen! Vagy szolgáltassa vissza nekem, meg hálálom!
Mindenesetre majd a kivitelezőnek lesz 1-2 jó ötletem a remekművével kapcsolatban.
