A 28-ai Poniklo koncert egyik emlékezetes része az előzenekar volt. A Kollaps.
Megjöttek és az első szám felénél azt mondtam, hogy én ezt képtelen vagyok végig ülni. Álljunk fel! Igazából nem hittem volna, hogy ennyire érdeklődni fogok egy számomra teljesen ismeretlen zenekar iránt, de hamar felkeltették az érdeklődésem. Nagyon ütemes zenét játszanak. Itthon visszahallgattam az ottani dalokat, de a koncerten a dobok nagyobbat szóltak. Számomra előrébb van egy gitárszóló egy dobszólónál, de ez a srác kegyetlenül verte a dobokat. Abszolút *5-ös a dobokra.
A dal szövegek kevésbé tetszettek. Olyan semmilyenek. Meg nagyon rövedek. Olyan, "írjunk már valamit"-esek. Ilyet még talán én is írok. Ennek ellenére sokszor eszembe jutott, hogy ennek a bandának olyan Joy Division beütése van. Igaz Ian Curtis dalszövegeit meg sem közelítik, de a hangulatuk nagyon hasonlít. A dalok dallama, a dalok témája. Enyhén depresszívek.
Ami pedig még hiányzott nekem, az egy forntember. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy a basszusgitáros vagy a gitáros tölti be ezt a posztot. Meg nem is nagyon szólaltak meg, csak 1-2 köszönöm. Késöbb utána olvastam és azt láttam, hogy a banda egy magyar, egy orosz és egy mexicói srácból áll. Lehet nyelvi akadálya is volt a beszédnek, de szerintem semmi probléma nem lett volna, hogy ha angolul szólalnak meg. Mindenesetre egy karakteres egyéniség még hiányzik a banda élére.
Összevetve mindent nekem tetszik amit csinálnak. Persze koránt sem tökéletes, de ezen szerintem lehet még alakítani. Bízom benne, hogy pár év múlva újra találkozva velük már jobb lesz.
