Belgium az a hely, ahol a magam fajta sörutáló is minden este elfogyaszt egy pohár sört. Azért mert ezt így illik a belga sörök hazájában? Nem. Azért, mert az finom.

Bár kiérkezésem előtt lelkemre lett kötve, hogy a belga gyümölcsös sört ki ne hagyjam és vigyek is haza, arra még én is azt mondom, hogy nem sör. Igaz lehet, hogy nem a supermarketban vásárolt dobozos gyümölcsös sörből kellene kiindulni. Az mindenesetre olyan ízű volt, mintha valami gyümölcslé lett volna. Rá volt írva, hogy van benne alkohol, de ez mit sem változtatott a helyzeten. A Leffe viszont igazi belga sör. Nyilván nem kóstoltam végig az összes belga sört (főleg, mert lehetőségeim szűkösek voltak és akkor még a pénztárcáról nem is beszéltem), de ez még nekem is ízlik. Jelentem itthon is könnyedén be lehet szerezni, de nem hiszem, hogy bárkinél is sűrű vendég lesz. Messziről jött árúnak hosszabb az árcímkéje is.

A következő, amiről szót ejtenék, az a csoki. Vagy nem is annyira csoki, hanem inkább bonbon. Igen, mindenki úgy ismeri csak, hogy A belga csoki, de nekem ez akkor sem csoki. Számomra a csoki az egy tábla csoki. Itt olyat nem nagyon lehet kapni, vagyis a hand made boltok nem arra vannak kiélezve, hanem a bonbonokra. Kicsi csalódás, mert én azt hittem, hogy itt csokit fogunk enni. Persze így is szépen meg lett kóstolva és hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy nem volt finom, de egy kocka finom csokit előrébb tartok. Szóval ha csoki, akkor számomra még mindig Svájc az etalon.

Ha már belgák, akkor említést kell ejtenem a waffelről. A waffelt a gofrihoz lehet hasonlítani, csak ez kívül tiszta vaníliás cukor. Az utcán lehet frissen sülten kapni. A la nature, vagy lehet kérni, hogy jó pénzért pakolják meg neked minden földi jóval, hogy enni ne lehessen. Gyümölcsökkel és habbal. Én csak nature próbáltam ki. Sajnos nem volt túlzottan friss, (ahol frissen sült, ott kilométeres sorok voltak), de így is nagyon finom volt. Majd egyszer itthon is megkísérlem az előállítását.

Végül pár szót a belga chips-ről (chííps, ahogy Zsákfos mondaná). Semmi extra. Mint a fagyasztott krumpli itthon. Aztán ha az ember még nyugatabbra átlépi határt, akkor már jön a Fish&Chips. Talán ez is olyan, mint a gulyás. Minél inkább nyugatabbra megyünk, annál inkább eltér az eredetitől. Minél keletebbre mész, annál inkább eltér a Fish&Chips az english-től. Bár nekem annyira nem is hiányzik. Chipsre még vevő voltam, de a Fishre nem voltam kiéhezve.