A sűrű hétköznapokba mindig belecsúszik egy kis kultúra, mert az kell! Mindig meg akarok emlékezni róluk, de ez nem sűrűn szokott sikerülni. Most egy csokorra összegyűjtöm, hogy mik voltak itten a közel múltban.
- Múlt héten mutatták be az Angyalok és Démonokat a mozikban. Mivel imádom azt a könyvet, ezért nem hagyhattam ki. Szépen el is mentem és mint a Da vinci kód után, most is csalódtam. Ratyi kérem szépen. Inkább mindenki olvassa el, mert az úgy százszor izgalmasabb. Aláírom, hogy ezt a történetet nehezen lehetett volna belesűríteni 2,5 órába, de akkor minek próbálkoznak?! 1-2 szereplő, mellékszál kimaradt. Kicsit megváltoztatták a sztorit és Robert Langdon sokkal gyorsabban jön rá a rejtvény darabjaira, mint a könyvben. A könyv pedig pont ezért izgalmas. Ez pedig semmiképpen sem.
- Pár hete sikerült kemény 1000 HUF-ért beszereznem a Volvert DVD-n. Bár féltem, mert amikor a Love Actually-t vettem meg DVD-n hasonló boltban, hasonló árért, akkor a film felénél elkezdett akadozni. Nem lehet végig nézni. Volvernél is voltak hasonló problémáim, de Veszprémbe ezért nem megyek vissza. A film viszont zseniális. Még úgy is, hogy nem bírtam egy huzamban végig nézni. Ízig, vérig spanyol. A mentalitás, a szereplők, az elvetemültségek, a dalok...Őrültek ezek a spanyolok, de nekem pont ez tetszik bennük.
- Andy Warhol kiállításra nem is, de Anton Corbaijn-ra sikerült eljutnom. Néhány képet nem nagyon értettem, hogy miért is olyan szép, de amúgy respect. Finoman fogalmazva ő teljesen máshogy közelíti meg a sztárokat, mint ahogy szokás. A kevésbé csillogó oldalukat láthatjuk. Meg lehet nézni pár klipet, amiket ő rendezett, illetve kiemelt időpontokban be lehet ülni a Controll-ra. Arra én is beneveznék még egyszer!
- Mostanság pedig Szergej Lukjanyenko Éjjeli őrség című könyve forog a kezemben. Moszkva, orosz kultúra, vámpírok harca, egy emberin túli világ. Kicsit olyan Man in balck-es számomra, csak vámpírokkal. Nah jó, egyáltalán nem olyan csak ez a bujkálás a földönfutók elől mindig azt juttatja eszembe. Az egészben az a kár, hogy piszokul nincs időm olvasni. Pedig már lassan egy hónapja olvasom, de nem bírok a végére érni. Mindig olyankor kerül a kezem ügyébe, amikor már 2 oldal után elalszom.
- Végezetül pedig mindenki lássa, hallgassa, ízlelje, érezze a számomra legkedvesebb Muse számot.
