Clown's life

Tegnapi nap tanulsága: mindeki azt kap, amit ad. Lehet, hogy most már nem csak mondogatni kellene, hanem alkalmazni is. Buta Franyi.

Azzal a hírrel köszöntettek reggel a rádióban, hogy 2014-től csak emelt szintű érettségivel lehet felvételizni. Nice. Szerintem ez már jó irányt mutat, de majd később mélyebb okfejtést. (Főleg mert a neten még nem is találtam tuti hír forrást. Szóval előre elnézést, ha fake a hír.)

Aztán örömmel vettem észre, hogy ingyen letölthető egy pár Bijou szám a honlapjukról. A hónapra pedig sikerült leszerveznünk egy Péterfy Bori koncertet. Ez már nagyon jól fog jönni. Kezdenek elvonási tüneteim lenni. Nice.

Nyár óta ígérgetem S-nek, hogy megnézem, ahogy árulja a portékáit a WAMP-on, de vagy lemaradtam róla, vagy nem értem rá. Most sikerült kijutnom és,mint a művészpiacozás általában most is nagyon jó volt. Meglepinek szántam a látogatásunkat Llel ,és nagy is volt a meglepődés, öröm.

Mi is a WAMP?

A WAMP 2006-ban azért jött létre, hogy a mindennapokban használható művészet jegyében az alkotó és a közönség minél közelebb kerüljön egymáshoz, ugyanakkor fórumot teremtsen az elérhető árú, egyedi, aktuális és színvonalas iparművészeti tárgyaknak. A havonta rendezett WAMP design piac mára az egyik legfontosabb kulturális és design fórummá nőtte ki magát. Nyáron az Erzsébet tér (volt buszpályaudvar), télen pedig a Gödör Klub ad otthont az eseménynek.

A piacon ötvösök, grafikusok, textilesek, keramikusok, üvegművészek, recycling művészek, játékkészítők mellett több neves galéria, itthon és külföldön is díjazott valamint nemzetközileg elismert magyar tervezők és termékeik képviseltetik magukat. Olyan hangulat ez, amely eleinte újdonság volt Budapesten, később, miután bekerült a köztudatba, egy havonta várt eseménnyé nőtte ki magát.

A mai magyar design törekvéseit támogató kezdeményezés célja az is, hogy a maga szerény eszközeivel a közízlés formálójává is válhasson, és támogassa a magyar designtermékek marketingjét és imidzsét.

Már elég sokszor voltam kinn és mindig jó érzés ott lenni. Nem vagyok egy nagy vásárló, mert az ottani árak sok helyen nem az én pénztárcámhoz vannak méretezve, de annyira magával rangad a hely, a közösség, a kreatívitás, az igényesség, az egyediség, hogy jó érzéssel távozom mindig. Legszívesebben ma is zárásig ott lettem volna. Ez a pár órás látogatás most nagyon jól jött. I feel good. WAMPoljatok ti is.

Érdekes. Vannak olyan pillanatok az életben, amit soha sem tud az ember kitörölni a fejéből. Vannak szépek, jók. Vannak csúnyák, rosszak. Legszívesebben csak a szépekre emlékezne az ember, de a rossz is mindig ott van. Annyi minden történik az élete során, de mégis az a maroknyi pillanat az, ami alapjaiban meghatározza az életét. Évek törpülnek el azok mellett a pillanatok mellett. Miért pont azok? Talán, mert ott ragadtunk abban a pillanatban. Olyan hatása volt ránk, hogy nem bírunk onnan mozdulni. Újra és újra lepörög a fejünkben, és az évek múlásával kicsit megkopnak a képek, de akkor is megmaradnak. Érdekes.

Valahogy sokszor felmerül bennem az a gondolat, hogy elveszett az a 3 év, vagy sem? Eleinte még teljesen biztos voltam, benne, hogy az nem hiábavaló volt. Aztán mostanság jön egy olyan gondolat, hogy talán mégis. Felsorolhatnám mindkét oldal érveit, de talán teljesen felesleges hasonlíthatni. A múlt az már úgy is csak múlt.

Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy amilyen hosszúnak tűnik egy élet, az tulajdonképpen annyira rövid. Amikor általánosba jártam, akkor az iskolámnak akkor ünnepelték a 20. évfordulóját. Erre kristálytisztán emlékszem, mert tanítás helyett mindenféle klassz programok voltak, nekem pedig pont akkor kellett betegnek lennem. Most pedig milyen hírt olvasok?! Az iskola 30. évfordulóját fogják ünnepelni decemberben. Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy általánosba jártam. Elmúlt, mint egy pillanat.

Van egy olyan hibám, amin gyerekkorom óta nem nagyon tudok változtatni, pedig nagyon jó lenne. Hihetetlen könnyen el tudom pazarolni az időm semmiségekre. Talán némi javulás bekövetkezett az elmúlt 10 év alatt, de koránt sem tökéletes. Érdekes ez az idő múlása...