A sport sok mindenre jó, eltekintve attól, hogy mozogsz. A sport egy küzdelem. Magaddal kell megküzdened, hogy amit csinálsz annak legyen is eredménye. Ha keményen csinálod, akkor mennek a kalóriák szépen tova tőled. Érzed, hogy egyre fittebb vagy, és ha futni kell a busz után, akkor utána nem halsz meg. Le kell küzdened a tunyaságod, még a legjobbaknak is. Ott lobog a szemed előtt, hogy mennyire könnyebb lenne ülni a TV előtt és enni a chipset. Igen, de annak mi értelme? Ha sikeres vagy, akkor látod, hogy lemondások nélkül élvezheted az ízek világát. Nem ijedsz meg egy nagy túrától, kirándulástól, bringázástól, spontán focitól. Ami pedig a legnagyobb dolog, amit kapsz tőle... az akarat. A küzdeni akarás. Ha valaki egyszer megérzi a győzelem ízért, akkor az nem tud leszokni róla. Győzni akar később is, de jól tudja, hogy a igazi, emlékezetes győzelmek nem sűrű vendégek. Hosszú hozzájuk az út. A siker íze egyszerűen elírhatatlan.

Szombaton nagy küzdelmet kellett lefolytatnom. Nem az ellenféllel, nem a csapatommal, nem a labdával, hanem magammal. Érzed magadban, hogy igen, én ma teljesíteni jöttem. Nem jön össze. Az első meccsen nyerésből kaptunk ki. Persze nekem is sikerült bekotornom egy öngólt. Annyira örültem neki. Cseppet elszállt az agyam és a végén még csodás ordibálást is levágtam. A létező összes viharfelhő a fejem fölé került. Nem elég, hogy hetek óta megoldatlan problémák lógnak a nyakamon, de még ez is itt van. Ekkor kell a nagy nyugalom, mert lehetsz akármilyen jó játékos, ha problémáid vannak, akkor azok akarva akaratlanul meglátszanak a játékodban. Ezt csak magad tudod megoldani, senki más. Aztán jött a második meccs. Még keményebb ellenfél. Meg is látszott az eredményen, második félidőben már a becsületünkért küzdöttünk. Aztán jött egy esély arra, hogy megmutassam, hogy engem senki se írjon le! Megszereztük a labdát, elindultam előre mint egy őrült, kaptam a passzt. Kicsit pattogós lett, de sikerült átvenni és megtolni, hogy még uraltam az irányát. Egy az egyben, az elmék párharca. Csak én és a kapus. A kívülálló azt hinné, hogy ááá ez sima ügy, úgy is belövi. Nem, ilyenkor a legkönnyebb hibázni. Főleg egy zavart lelkiállapotú, túlzottan bizonyítani akaró embernek. Aztán eszembe jutottak jó apám szavai, amiket még hátul gombolós, grundon focizós koromban mondott nekem sokat. Csak kicsit. Igen, ilyenkor kell kicsit rúgni. Kapus ront ki, én megyek előre és a röviden szépen bepasszolva, kicsit megemelve rárúgtam. GÓL! Azt az érzést soha nem fogom elfeledni. Egy kő esett le a szívemről. Amit talán a többiek nem is nagyon éreztek. Nem fogadott az a nagy öröm ujjongás, mert ez az egy gól nem bírta már megmenteni a meccset, de nekem ez kellett. Soha se értettem, hogy mi értelme van a levegőbe bokszolásnak, de akkor megtettem, mert éreztem, hogy igen, sikerült. Legyőztem önmagam!