Imádom a számvitel zh-kat. Arról szól az egész, hogy elülsz és másfél órán keresztül írsz, mint egy gép. Néha ha megakadsz, akkor bekapcsolod az agyad, hogyan kellene, esetleg elgondolkodsz, hogy az elméleti kérdésekre hogyan válaszolj, mert másképp nem lehet ezeket megírni. Az egész könyvelés egy robot munka. Ehhez mondjuk hozzászoktunk a 3 év során, de ez a mai zh kiverte a biztosítékot.
Erik jó lelkűségének köszönhetően (innen is köszönet) majd nem 2 órán keresztül írhattuk a 1,5 órásra tervezett dolgozatot, de még így is kellett volna nekem egy félóra, hogy tisztességesen befejezzem, és akkor még egy fikarcnyit sem számoltam vissza! Most kivételesen nagyjából az összes számlaszám benne volt a fejemben (köszönhetően az évközi könyvelgetéseknek) és úgy gondoltam, hogy nah egész jó vagyok. Nyugodt voltam a zh előtt. Megkaptam a dolgozatot, jó első könyvelőset ugorjuk át...mint később megnéztem jobb is volt, hogy átugrottam. Olyan kétesen volt megfogalmazva, hogy a C részét senki se értette. Végig futottam a példákon... nagyon sok! de nem álltam föl elkezdtem körmölni, de mint a villám. Nem gondolkoztam, csak írtam. Nagyon különös állapotba sodort, ezt így nem lehet elmesélni, de nagyon rossz volt. Szemem majdnem kiesett a helyéről, de én csak írtam. Éreztem, hogy a derekam se szereti ezt a pózt, de én csak írtam. Mellettem ülőtől alig fértem el, de én csak írtam. Jaj, nem akarok még egyszer ilyet. Aztán zh után kellett egy félóra, mire újra elkezdtem embernek érezni magam. Pont ezért nem leszek könyvelő! Droidok.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy a tárgy előadója, aki összedobta ezt a csodás dolgozatot, hogyan csinálná meg másfél óra alatt.
