Amennyire elvárt lett volna, hogy izguljak, annyira nem sikerült. Az lenne a normális, hogy ha az utazás előtti éjjel ne tudjak aludni az izgalomtól. Igazából teljesen meg is feledkeztem a holnapról, addig a pillanatig, amikor reggel fél 7kor csörgött a telefonom, hogy kelés van. Ébredés és észbekapás, hogy nem szabad visszaaludni, mert ma repülünk.
A nagy kaland. Kicsit félek tőle, de a dolgok sodrásában mindig megfeledkezek róla. Voltak félelmeim az úttal kapcsolatban, de 1-1 levél mindig megnyugtatott. Csak egy dolog van, amiben nem vagyok biztos, meg fogják érteni, amit akarok? Vagyok annyira épeszű, hogy elmondjam, amit gondolok? Sokszor úgy érzem, hogy igen, de sokszor meg, hogy nem. A válasz felkutatására egyetlen mód van. Meg kell próbálni. Rendben, megyek is. Hasta luego Budapest, hola Madrid.
