Szörföltem a mappák között. Néztem a címeket, és akkor megpillantottam egy ismerős címet. Pillangó effektus. Már régen meg akartam nézni, de ma úgy döntöttem, hogy itt az ideje. Leültem, és megnéztem.
Igazából rengeteg minden kavargott a fejemben. Ratyi gép, progházi, következő hétvégi tervek, hülye ember(ek), élet piszok húzásai, meg hasonlók. Másfél órával később ezek mind eltűntek. Vége lett a filmnek, én meg csak néztem ki a fejemből. Teljes depi. Aztán mentem egy csöppet szocializálódni, de egyből látszott az arcomon, hogy valami nem kóser. "Mi a baj? A gép miatt vagy ilyen?" "Nem, filmet néztem."
Az egész film a Pillangóhatás elméletre épül:
Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését.
Ez az elmélet elég triviálisnak tűnik első ránézésre, de ebben a filmben zseniálisan le van vezetve, hogy mennyire is komoly ez a dolog. Talán nem is sikerült volna annyira jónak, ha nem elszörnyítő példák tömkelegével lenne tele. A történet lényege tömören annyi, hogy főhődönk, Evan életét mennyire befolyásolja a gyerekkorában történt dolgok megváltozása. Ezek a pillanaok pedig nem csak annyik, hogy piros pöttyös labda helyett könyvet kapott karácsonyra, hanem sokkal komolyabb. Életek. Barátok, szülők, szomszédok. Találkozások, gyerekes csínyek, kimondott és kimondatlan szavak. Bátorság, bűnök, meggondolatlan tettek. Ez a film egyszerűen arcon csapott.
