Reggel van. Két választási lehetőség van. Gyorsan felkel és összekapja magát egy laza reggeli futásra. Vagy további forgolódásba kezd és ábrándok, párnák között vár a csodára. Gyors futtatás... Minek? Nincs ezeknek értelme. Végül az első variációra voksol. Gyors öltözés, zene, kulcs, napszemüveg és irány kifelé.
A nap már tüzesen süt, de a levegő még hűvös. Pár méter után már nem érdekes. Haladás van. Fák, kutyák, házak, korán kelő nyugdíjasok. Egyik se érdekes, csak a haladás és a zene. Próbál a zenére hagyatkozni és falni a métereket. Közben megjelennek az első izzadtság cseppek, amik nem a fáradtságnak, hanem sokkal inkább a napnak köszönhetők. A zene gyenge, a gondolatok nyernek, de miért? Minek? Nincs értelme.
Álmok. Megálmodva olyan szépek, de terítékre kerül a valóság és lelombozódik a kedv. Mi is volt? Mi is van? És legfőképpen mi lesz? Nem tudja. Nem érdekes. Csak egy szerencse van. Az a napszemüveg. Egyenesen napba fut, a fény felé. Nem könnyű, de képtelen lenne vele szemezni a szemüveg nélkül. Éget, fáj, de megy tovább. Egy idő után a Nap látványa már könnyet fakaszt. Nem lehet nyugodtan felé futni. Szerencse, hogy az 'álarc' mögé senki se lát. Nem is akarja, hogy sokan bámulják. Csak fut tovább. Messze a nap? Meddig lehet bírni a fényét? El lehet egyáltalán érni? Nem tudja, de mást nagyon nem tehet. Nap nélkül nincs értelme. Nélküle semminek sincs értelme. Ezért kezd minden napot futással, hát ha egyszer eléri a Napot.
