Először egy kis képmagyarázat. A backgroundban látható Rotterdam, a foregroundban pedig valami őrült (véletlenül került a képbe). Egy kisebb kört tettünk a Benelux államokban. Akár említhetném egy füst alatt is a három államot, mert sok bennük a közös, de nem teszem, mert mindegyik megérdemel legalább egy külön postot.
Most pedig elszeretném magyarázni, hogy szerintem miért is kicsi a világ. Mert újra sikerült neki bebizonyítani, hogy kicsi. Történt az, hogy volt egy egész napunk, amit Amszterdamban töltöttünk. Hollandia fővárosa, 800000 lakos. Szóval nem egy aprócska hely. Éppen egy járdaszigeten szlalomoztunk a kocsik, villamosok, bringások között, amikor hirtelen egy óriási kiáltást hallottam a hátam mögül. Valaki az én nevem ordibálta, de nem hittem volna, hogy nekem szól, pedig igen. Egy volt általános iskolai osztálytársam állt mögöttem. Amszterdamban, érted?! 3 éve nem láttam, pedig egy városban élünk, de itt még véletlenül sem futunk össze. Azt hittem dobok egy hátast. Lehet, hogy rengeteg sok szépet és jót láttam, hallottam, de hogy az a pillanat lesz az egészből a legemlékezetesebb az biztos.
