Axamer Lizum. A helyiek marha büszkék erre a síelő helyre, mert hogy itt már rendeztek olimpiát. Kettőt is! Az egyiket 1964-ben, a másikat 1976-ban. 1-2 dolog mondjuk árulkodik erről, de hát még is csak több, mint 30 éve annak. Jó hely, de annyira nem kimagaslóan.

Amit különlegességként kiemelnék, az a hegycsúcsra felmenő vonat. Igen vonat, bár kinézetre inkább hasonlít egy fogaskerekűre, de a látszat csal. Nagyon szerettem, mert nem kellett rá sokat várni, és percek alatt felvitt a csúcsra. Igaz, párszor a tömeg túlontúl nagy volt, de nem fújt be a szél, nem kellett egy helyben fagyoskodni, és gyors volt. Ez az, még ilyet!

Számomra meghökkentő dolgok pedig akadtak szép számmal:

• Kutya rohangált a pálya közepén. (Gazdája meg síelt utána.)
• Egy nő, egy csecsemővel (szerintem még egy éves se volt) a hátán síelt lefelé a hegyről.
• Neon zöld kukás mellény, hátán egy kék kockában nagy T betű (magyarok tanulnak síelni)
• Rengeteg 'hegymászó', akiket nevezhetnénk akár sífutóknak is, vagy nem tudom , hogy hogy. Lényeg, hogy szépen lassan mentek felfelé a hegyen. Olykor a pálya közepén, amit nagyon nem díjaztam.
• Madarak 2000 méter fölött. Pár nap alatt aztán megfejtettük, hogy van ott nekik egy etető, és valószínűleg ezért vannak olyan sokan. Mindenesetre elég érdekes volt, mikor szakadt a hó, orrunkig nem láttunk és ezek meg ott csiripeltek, mintha tavasz lenne.

Nem nevezném ezt a terepet egy nagy síparadicsomnak. Úgy egy nap alatt be lehet síleni az egészet. Második napra meg már könnyedén kiismeri magát az ember. Kivéeve engem, mert hogy van egy rész, ahol rengeteg piros pálya van nem messze egymástól. Fák nincsenek, csak felvonók, 1-2 tábal, cölöp és egyebek. Szóval összefolyik az egész. Magamhoz hűen volt szerencsém eltévedni, de nagy baj nem kerekedett az egészből, mert minden út lefelé ment, szóval no problem. Én meg ezen a héten rájöttem, hogy bárhonnan letudok jönni. Csak van amire, 10 perc kell, de akad amire egy óra. Az utóbbi már annyira nem élvezetes.

Ezt a hely leginkább a tapasztaltabb, bátor síelőknek ajánlanám Rengeteg félig meddig kitaposott út van, ami alapjáraton nincsenek is rajta a térképen, de mivel fák csak az alsóbb szinteken akadályozzák a síelők útját, ezért lehet kalandozni. Ezt én mondjuk annyira nem kedvelem. Inkább szépen, lazán próbálok közlekedni, és jobb esetben, ha az időjárás engedi, gyönyörködöm a tájban. A kedvenc pályámról például nagyon szép volt a kilátás Innsbruckra.